A titokzatos Alec. A kiszámíthatatlan Alec... ez ellen valamit tenni kell. Ötlőt fel bennem a gondolat.
Szeretném veletek megismertetni, valahogy az ő kis világába is beinvitálni titeket... szóval egy kis mellék regényt (mint ahogy eddig Camille szemszögéből volt - annak is ki kéne valami normális címet találni ), a címe pedig az lett, hogy "Az úrfi". Egy csomó ötletem van és remélem majd nektek is tetszik, és Alec is egy kicsit jobban megértett karakter lesz.
Az első ilyen kis "fejezetben" - annyira rövid, hogy nem merem idézőjel nélkül is fejezetnek nevetni - egészen a gyerekkoráig, pontosabban az anyja haláláig megyünk vissza.
Olyan jó volt látni, hogy írtatok az előző fejezethez, remélem ehhez is érkezik megjegyzés. - ó bizony ám, olyan vagyok mint a madárkák, egyszer megetetik utána csak oda jár.
Olyan jó volt látni, hogy írtatok az előző fejezethez, remélem ehhez is érkezik megjegyzés. - ó bizony ám, olyan vagyok mint a madárkák, egyszer megetetik utána csak oda jár.
Huh jó sokat beszéltem, majdnem annyit mint a "fejezet" na szép... szóval jó olvasást!
Szőke haja a szemébe hullt, gyermeki arcán komorság uralkodott. Játékos tincsei hiába próbáltak bohóságot kölcsönözni.
Ki keze felemelkedett, anyja vértől lucskos haját érintették, óvatosan, mint aki fél, hogy felébreszti az alvót.
Anya csak alszik.
Ezzel akarta becsapni magát, de képtelen volt.
A mama halott.
Elképzelte milyen lenne, ha csak rossz álomból ébredt volna, Ő magához ölelné, nem lenne vörös minden, az arca épp, szépen ívelt formájával találná szemben magát. Zöldeskék szemei nyugodtságot árasztanának, szőke haja miatt angyalnak tetszik a félhomályban. Megkérdezné, hogy neki van e most glória a feje fölött. A mama azt felelné, hogy neki mindig van, puszit adna a fejére, és addig ringatná míg vissza nem alszik.
Alec kinyitotta a szemét, és látta ahogyan gyorsan gyógyulni kezdenek a sérülések, tekintetébe visszaköltözik az élet. A nagyágyban fekszik, karját hívogatóan a gyermek felé nyújtja.
A fiú pedig nem kételkedett, félt és fáradt volt, anyuka meleg ölelésére vágyott csak. Szoroson hozzábújt, szorította, érezte hogy anya csókot nyom a feje búbjára, azonban nem mert elaludni, mert tudta, hogy ha felébred ez mind szerte foszlik.
És az élettelen, véres holtest mellet fog feküdni.
Szia!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy Alecnak is szánsz/szántok ilyen kis mellék regényt, mivel Camille-t is az után kezdtem megkedvelni, hogy olvastam a múltjáról. Remélem, ezek után tényleg jobban megismerhetem Alexander úrfit. :)
Ez után a rövid rész után ő is kezdi belopni magát a szívembe... Nagyon jól írsz/írtok, teljesen magam elé tudtam képzelni a jelenetet. Bele se tudok gondolni, hogy milyen érzés lehetett egy kisfiúnak rátalálni a halott édesanyjára (vagy esetleg végignézni, ahogy megölik?).
Várom a folytatást, hogy kiderüljön és megismerjem a világát. :)
xoxo
Sophie
Szia!
VálaszTörlésA mellékregények az én hatáskorom alá tartoznak - aztán lehet Lucytól majd kapok.
Hát igen, Camille egy nagyon kemény lány, hiszen az apja mindig arra nevelte, hogy a gyengéket eltapossák, tulajdonképpen sose volt senki aki nem elvárásokkal telve tekintet rá. Az apja képtelen hogy mutassa ki a szeretetét, ezért ez Milly sem tanulta meg, bezárkózik, mert rá senki sem volt kíváncsi, egészen mígnem Aleckel találkozott, és ez fogja megváltoztatni, főleg mikor jön a baba. ( és túl sokat jár a szám )
Juj ennek nagyon örülök, ez ez is volt a cél. Köszönöm szépen.
Igen ez kiderül a következő részben, remélem az már hosszabb lesz.
Sziasztok!
VálaszTörlésHú, akkor kezdeném a legelején. A desing egyszóval FANTASZTIKUS.
Passzolnak a szinek, semmi belekötnivalóm. TÖKÉLETES.
A történet, hú ha már a desing nagyon jó, akkor a történet is az lesz. És igazam volt, nagyon egyedi, jól megfogalmazott, szuper történet! :) Soha életemben nem olvastam még Avataros blogot, de örülök Neki, hogy van, és két remek író írja. Igazából, Én az Avatar-t csak a meséből ismerem, mert a filmet még nem láttam, a mesét is csak néha-néha nézem meg az öt éves öcsémmel.
Gwen karaktere nagyon tetszik, ahogy mindenkijé, jól felépítettétek. Nekem mondjuk úgy, a " kedvenc " karakterem mégis Camille, nagyon megfogott személysége, a kemény, erős kicsit bunkó lány, aki nem fél. Örültem, hogy Camille szemszögéből is olvashatjuk a történetet, és megtudhatjuk, mi volt az előtt, hogy felfedezték, ki is az Avatar. Viszont, Alec karaktere egy kicsit titokzatos, ezért is nagyon örülök Neki, hogy az Ő szemszögéből is olvashatunk és, hogy megtudhatunk róla pár dolgot.
Kiváncsian várom a folytatást! :)
xx
Yasmin Summer
Szia!
TörlésÓ de örülök, hogy ennyire tetszik a desing, jól esett hallani.
Én is így vagyok ezzel, az öcsémmel nézem néha. De a film az egész jó lett.
Ó Camille nekem is nagyon közel áll a szívemhez. Igazából Camille is fél, csak nem tudja kimutatni, olyan környezetben nőt fel, ahol az érzelmek kimutatása nem volt megengedett, így nem is tanulta meg hogyan viszonyuljon az erős érzelmekhez ezért is nyomja el őket.
Örülök, hogy Alec is érdekel , igyekszem a következő résszel.